A legtöbb sütésünknél (szerencsére) vannak olyan vendégek, akik először kóstolják a barbecue húsokat és először élik át azt a barbecue hangulatot, ami ezeket a nagyobb sütéseket jellemzi. A barbecue történelem cikkekben már volt róla szó, hogy a barbecue alapvetően egy esemény, egy lakoma, vidám és hangos, kicsit féktelen mulatozás. Ez a fajta szórakozás az elkészült húsokkal és némi itallal együtt (ha minden jól megy), elvarázsolja a vendégeket, akik egyből bele szeretnének vágni az otthoni sütésbe, ám a legtöbben nem szeretnének elsőre nagy befektetéssel nekiindulni. (Például mert irracionális érzelmi okokból megházasodtak és otthon felmerülhetnek olyan kérdések, mint mégis mi az a nagy és drága vasszerkezet a kertben és mikor viszed el onnan...) Itt jönnek a képbe a hordószmókerek, amik az olcsón - gyorsan - jó szempontok alapján összességében a legjobb kezdő (és amúgy haladó) választásnak tűnnek:

• Olcsó: A többi alternatívához képest jó áron beszerezhető vagy egyszerűen és költséghatékonyan megépíthető (erről szól ez a cikk). Fontos megjegyezni, hogy ezek  nem takarékos sütők, aránylag sok szenet fogunk felhasználni a sütésekkor, ezért viszont bőven kárpótól a jobb áramlás ami főleg a jobb bark lévén finomabb vacsorát jelent
• Gyors: Szükség esetén pár óra alatt össze lehet rakni egy ilyen sütőt, könnyen beszerezhető alapanyagokból. (ha nem szeretnénk építeni, de egyedire vágyunk, rendelhetünk egyet vagy akár a polcról is levehetjük egy webshobpan.)
• Jó: Kis gyakorlással rá fogunk jönni, hogy ezek tényleg pokolian jó sütők. Elég nagy méretűek (ami hatalmas előny a töltényekkel szemben), stabilak és néhány sütés után viszonylag magabiztosan hívhatunk vendégeket, nem kell félnünk, hogy pizzát kell rendelni vacsorára. Több versenycsapatnál is láthatunk UDS-eket, nem véletlenül. A már említett jobb áramlás mellett a sokoldalúságot lehet kiemelni. (lásd: Pekingi kacsa)

Amerikában ezeket Ugly Drum Smokernek (UDS-nek) hívják, mert nem az esztétika a fő szempont az építésüknél. A kialakulásuk valószínűleg arra az időre tehető, amikor Texas-ban hirtelen hatalmas igény mutatkozott az olcsó és nagy kapacitású ideiglenes sütőeszközökre a gyapotszedő idénymunkások kiszolgálása miatt (bővebben: a texasi barbecue történelem cikkben vagy a Prophets of the Texas Barbecue könyvben). Ha van egy kis műszaki érdeklődésünk, nem kell hordószmókert venni, építhetünk is egyet. Ha szombat reggel nyitva van a tüzép és valahonnan szerzünk egy szabvány grillrácsot, jó eséllyel már a hétvége során ehetünk a saját magunk építette UDS-ben készült barbecue húsokat.

Kezdjünk is neki, nézzük meg, hogy mire lesz szükségünk nagy vonalakban!

Kelleni fog egy hordó: megdöbbentő, de tényleg kell egy hordó. Lehetőleg egy 200 liter körüli hordóra lesz szükségünk, kisebbet is használhatunk, de sok előnyt el fogunk veszteni és kisebb méretben erős vetélytársak a töltényszmókerek. Lehetőleg a hordó belső felülete legyen fémtiszta de semmiképpen ne legyen horganyzott. Legegyszerűbb, ha új hordóval kezdünk. Ha használt hordót választunk, ki kell égetni és csiszolva tisztítani a belsejét. Attól függően, hogy mit tároltak a hordóban, ez akár nehéz feladat is lehet. Az élelmiszeriparban használt hordók jónak tűnnek (ha más is rakott bele kaját, nem lehet rossz alapon), de ezeknek belsején sokszor van valamilyen műanyag bevonat, ami nehezen fog kiégni és lejönni. Mindenkinek a saját döntése, hogy sütne-e olajos vagy akár vegyszeres hordóban. Jótanács: ha tudsz új hordót venni, szánd rá a nem túl magas felárat mert az időd és az idegrendszered értékes dolog. Ha nem tudsz újat szerezni, égesd ki és csiszold fémtisztára (a horganyzott hordó azért esik ki, mert azt nem tudod lecsziszolni és hő hatására káros anyagok szabadulnak fel). A kiégetést csinálhatod gázperzselővel vagy rakhatsz benne tüzet. Utóbbi esetben figyelj rá, hogy mindenhol megfelelő hő érje a hordódat. Praktikus a szellőzőnyílásokat előre befúrni vagy bevágni, úgy nagyobb tüzet tudsz rakni benne.

Kell egy vagy kettő sütőrács: Az átlag 55cm-es grillrácsok (a gondviselés kegyének hála) pont jók lesznek az 55 gallonos (kb. 200 liter körüli) hordóba. Ilyen grillrácsot rengeteg webshopban vagy bármelyik barkácsárúházban kapni, esetleg használhatjuk a meglévő grillünk rácsát. Vágathatunk expandált lemezből (akár rozsdamentesből) is rácsot, ezek elsősorban tartósságban múlják felül az olcsó krómozott rácsokat. Több rács esetén lesz hőkülönbség, de megduplázható a kapacitás. A másik amiért mi offszetben sem használunk dupla rácsot, hogy a légáramot is megváltoztatja az odarakott hús és a felülről lecsepegő dolgok lemossák a barkot. (De kolbászsütésnél ez nem hátrány, sőt!)

Kell egy tűztér: Valamilyen kosárra van szükség, aminek legtöbbször lábai vannak a jobb égés érdekében. Nem árt, ha van rajta fogantyú vagy fül, hogy a sütés kezdetén a begyújtott ű8és begyújtatlan) szénnel megtöltve be lehessen emelni a hordódba. Ez készülhet expandált, perforált vagy lézervágott lemezből, de bármi másból is, ami bírja a hőt. Elsősorban az alsó rostély részénél kritikus, hogy ne nagyon vetemedjen. Ha nincs hegesztőnk egy valamilyen előregyártott szénrács (rostély) köré hajtogatott perforált vagy expandált lemezzel lehet megoldani, de készíthetünk tűzteret akár egy fémvödörből is.

Kell valami, amivel szabályozhatjuk a légáramot: A tűztér szintjén vannak a légbeömlők általában 1-4 darab 2-5 cm átmérőig. A beömlőkre hosszabb-rövidebb csöveket szerelnek (1/2-2 colos átmérővel) és ezek végén valamilyen retesszel vagy golyóscsappal szabályozható a légáramot. A hosszabb cső előnye, hogy nem kell hajlongani a szellőző állításához. (De ha nagyon egyszerű/ideiglenes megoldást keresel, akár egy lyukra rakott hűtőmágnessel is szabályozhatod a légáramot csak legyen hőálló.) A kémény oldalon nem igazán szoktuk szabályozni a légáramot (szép dolog a termodinamika, ne próbáljuk megerőszakolni), így a kémény vagy 1-5 egyszerű lyuk a tetőn vagy egy erre hegesztett csőcsonk vagy egy idom. (Ha könyökidomokat használsz, nem fog beleesni az eső.) A csövek rögzítése történhet csavarral, menetes végű csonkokra szerelt hollandarrel vagy egyszerűen hegesztéssel, ha van rá lehetőséged.  Az amerikai piacon elérhető kész UDS-ek sokszor egy, nagyobb átmérőjű, szabályozható kéményt használnak.

Kelleni fog egy tető: Levehető tetejű hordónál használhatjuk a hordó saját tetejét valamilyen rászerelt fogantyúval és kéményszellőzőkkel. A nem levehető tetejű hordónál a lefűrészelt vagy leflexelt tető illesztését valamilyen peremmel kell megoldani. Ha van egy 55cm-es gömbgrilled, akkor használhatod a tetejét, ami jó esetben pont rámegy a hordódra és ezzel meg is van oldva a tető kérdés (Pro tipp: Vidd el a grilled fedelét hordót venni.)

Kellhet egy deflektor: Vagy a tűztér fölé helyezve vagy egy külön szintként nem árt, ha van valamilyen felület, ami megakadályozza a zsír tűzbe csepegését és egységes hőleadást biztosít a sütőrács felé. Ez lehet egy speciálisan erre a célra kivágott lemez vagy egy másik grillrács, amire vizesedényt helyezünk, de láttunk már olyat is, hogy csak egy alufóliából hajtogatott lemezt raknak közvetlenül a tűztérre. Ezt azért lesz jó, mert nélküle, a zsír belecsöpög az izzó szénbe, amíg le van fojtva ott füstölög, aztán t meg gyanútlanul leveszed a tetőt, hogy megspricceld a tarját és az a cucc ott hirtelen levegőt kap a tűztérben, így kiegészül a tűzhöz szükséges háromszög az oxigénnel, te meg nézegetheted Google-ön a szemöldöktetkókat...

Opcionálisan: Innen végtelenek a lehetőségek: rakhatunk rá analóg hőmérőt (ezek gyakran nem pontosak de jók a trendek megfigyelésére) fogantyúkat, kerekeket, kampókat, zsanért a tetőnyitáshoz, sörnyitót (bár ugye minden sörnyitó), LED-csíkot, plazmatévét, fluxuskondenzátort vagy amit akarunk.

A második részben bemutatjuk hogyan készült az az UDS, amit már pár cikkben láthattatok itt a blogon, később pedig néhány klasszikus barbecue fogás UDS-ben való elkészítéséhez szeretnék segítséget nyújtani.

Ha kérdésetek van, vagy hibát találtok a cikkben, kérlek, jelezzétek kommentben vagy üzenetben.

Ha nem akartok lemaradni a cikkekről, kövessétek a blogot, valamint Facebook és Instagram oldalunkat is.